Ezt az írást a fiatalkori önmagamnak, meg annak 4-5 embernek írom, akit érdekel.
A PUNK nem divat! 1970-s években kezdődött, alakult ki, agresszív egyszerű ~4 akkordos zene, szövegek a reménytelenségről.
Nincs jövő, egy futószalag. elgépesített élet vár rám.
A punk többnyire azokat az embereket ragadja meg, akik durva, erőszakos, silány, külvárosi környezetben növekedtek fel.
Kevés szeretett kaptak.
Rendszerint túl okosak, de érzik, hogy a divat, a drága arucikkek utáni vágyódás nem az ő világuk.
A punk szemben áll a pop zenével, a tökéletes hangzással és megjelenéssel,
a kitaposott boldogulás felé vezető irányzattal.
Sokszor erre nincs, erre az útra rálépni is esély.
Az ilyen helyzetben egy megnyugvás az emberi léleknek, hogy nem egy sikertelen embernek, lúzernak érzi magát, mert más úton jár.

Most a selfie-k, rajosság, magamutogatás, korrupció, urambáttyám világában a legnagyobb szükség lenne a punk feltámadására.

Régen megkopott agyonhallgatott kazettáról másoltuk a punk zenéket, rossz minőségű képeket közültek az újságok az angol punkokról.
Mégis eljutott Magyarországra. Nagyon jó punk együttesek voltak.
Punk életstílus egy ismérve, hogy ne vedd meg, próbáld magad elkészíteni, alakíts te is zenekart vagy próbáld te is eljátszani azokat a nótákat.