Rejtő Jenő – Az előretolt helyőrség (1939) – szájharmonika

– Nem hülyeség, cimbora – világosította fel Galamb -, egy kísértet jár a csapat után, elegáns nő, és háromszögletű jel van a kezén. Ez a kedvenc dala…

És előrántotta a szájharmonikáját.

…Millió csillag ragyogott a sivatag felett, tág fényű, szokatlanul nagy, vöröses és rezgően ezüstszínűek, a mozdulatlan pálma- és fikuszlombon át. És Galamb behunyt szemmel, érzéssel rezegtetve a tenyerét, szája szögletéből finoman, élesen fújni kezdte kis hangszerén a dalt:

Si l’on savait…

Két majom, átutazóban egy tamariszkusz koronájáról a szemközti platánra, megállt, és kíváncsian nézett le a lombok közül… A hold ezüstös fényében tisztán látszott a távoli sivatag felett ködszerűen lebegő por…

És Galamb fújta a “Si l’on savait”-t, valamennyi szem a távoli Szahara felé irányult, hogy talán a daltól, mintegy hívásra, megjelenik a szellem.

http://mek.oszk.hu/01000/01030/01030.htm

Komment azt igazolja.