Bánk bán áll mint bálám
Bánk bán áll mint bálám,
Orbán jár a portyán.
Fúj az orkán.
Júnó harca az Ufók ellen kilátástalan.
Tépi gitárján a húrokat.
Tudja, hogy az Ufók
Csészealjaikkal megtámadják a Földet,
De azok rájöttek, hogy nagy hatótávolságú rakéták vannak a Földön.
Most a telefon, internet hálózatot zavarják.
Mindenki a kommerszt hallgatja, tömegárut vásárol.
Sokan átalakítják a testüket, szilikont nyomnak alá.
Attól a zenétől irtóznak, amiben durván szól a dob és a gitár.
https://www.youtube.com/watch?v=uoB_iOwxBOs
Emil ezt bömbölteti az ég felé este
Ultrahang tartományba modulálva.
Tudja, hogy ilyenkor támadhatnak.
Attila már megmondta, leírta,
a sorok között olvasható.
A világmindenség élő test.
Ebből következik, hogy
A Gondviselés összeroppant minket,
mint egy pattanást.
Ha már nem illünk a természetbe.
Köszönöm neked és neked és neked és …
https://www.youtube.com/watch?v=v-DNALIpHkA
Az igazi harcos eljut oda, hogy
Meglátja az ellenfélben
Önmagát.
Az Ufóban nincs közös,
nem ezen a Földön született.
Mit akarhat, nem tudni.
Talán a Gondviselés küldte,
vagy csak egy pattanás vagyunk a szemében.
Ő mindent lát, ami láthatatlan.
Jurij egy hős volt.
Közöttük járt.
Nevettek rajta.
Lajkát sajnálták,
– Szegény Lajka – mondták.
De nem tudták megmenteni.
Küzdelem,
mint csúzlival a tank ellen.
Hiábavaló.
A vihar egy tépett könyvlapot sodort ide,
egy költő szép verse
nyomtatva.
De már hiábavaló,
ha az égből lő az Ufó.
A katonák messze földön,
zsoldért értelmetlen
harcot vívnak.
A többi az áruházban
a polcokra mosóport pakol.
Pár palack sör és mellé földimogyoró,
valahogy ezt átvészelni volna jó.
A festő adott egy képet.
Az erdőre egy ablak, láthatom mindig.
Konzervre kellene cserélni
és elveszne az utólsó emlék.
Szélsz menedzserek vagy árulók,
százalékban számolgatók.
Puhány polgárok monitorok előtt,
rágycsálva nézik a pusztuló jövőt.
(való sci-fi regény-vers vázlat)