Neki is zajos volt a város,
talán ő is a természetbe vágyott,
nem gyűlt pénz a sírhelyre,
csak egy kis kereszt jelöli
az emlékét a Dunaparton.

Erre élt valamikor.

A keresztet odaszögezték a fához,
de egyszer majd elviszi majd az ár,
vagy előbb, a múltat rongáló.

Ha megjön az ár, itt csak a fák törzse látszik.

Nyugodj békében,
kinek a nevét a keresztre  írták.