Bánk bán  áll mint bálám,
Orbán jár a portyán.
Fúj az orkán.
Júnó harca az Ufók ellen kilátástalan.
Tépi gitárján a húrokat.
Tudja, hogy az Ufók
Csészealjaikkal megtámadják a Földet,

De azok rájöttek, hogy nagy hatótávolságú rakéták vannak a Földön.
Most a telefon, internet hálózatot zavarják.
Mindenki a kommerszt hallgatja, tömegárut vásárol.
Sokan átalakítják a testüket, szilikont nyomnak alá.

Attól a zenétől irtóznak, amiben durván szól a dob és a gitár.

https://www.youtube.com/watch?v=uoB_iOwxBOs

Emil ezt bömbölteti az ég felé este
Ultrahang tartományba modulálva.
Tudja, hogy ilyenkor támadhatnak.

Attila már megmondta, leírta,
a sorok között olvasható.
A világmindenség élő test.
Ebből következik, hogy
A Gondviselés összeroppant minket,
mint egy pattanást.
Ha már nem illünk a természetbe.

Köszönöm neked és neked és neked és …

https://www.youtube.com/watch?v=v-DNALIpHkA

Az igazi harcos eljut oda, hogy
Meglátja az ellenfélben
Önmagát.

Az Ufóban nincs közös,
nem ezen a Földön született.
Mit akarhat, nem tudni.
Talán a Gondviselés küldte,
vagy csak egy pattanás vagyunk a szemében.

Ő mindent lát, ami láthatatlan.

Jurij egy hős volt.
Közöttük járt.
Nevettek rajta.
Lajkát sajnálták,
– Szegény Lajka – mondták.
De nem tudták megmenteni.

Küzdelem,
mint csúzlival a tank ellen.
Hiábavaló.

A vihar egy tépett könyvlapot sodort ide,
egy költő szép verse
nyomtatva.
De már hiábavaló,
ha az égből lő az Ufó.

A katonák messze földön,
zsoldért értelmetlen
harcot vívnak.
A többi az áruházban
a polcokra mosóport pakol.

Pár palack sör és mellé földimogyoró,
valahogy ezt átvészelni volna jó.

A festő adott egy képet.
Az erdőre egy ablak, láthatom mindig.
Konzervre kellene cserélni
és elveszne az utólsó emlék.

Szélsz menedzserek vagy árulók,
százalékban számolgatók.

Puhány polgárok monitorok előtt,
rágycsálva nézik a pusztuló jövőt.

(való sci-fi regény-vers vázlat)