“Sosem volt kĂĽlönösen jĂł labdaĂ©rzĂ©kem, sosem fociztam,kosaraztam jĂłl, nem dobtam kĂĽlönlegesen nagyot a labdával, Ă©s ma már ennĂ©l is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erĹ‘s, sem okos, nem Ăşszom tĂşlságosan jĂłl, a vĂzfekvĂ©sem teljesen átlagos. Gyerekkoromban tizenegyszer szĂşrták fel a fĂĽlemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodátĂłl. Magasságomat nĂ©zve ma már kicsinek számĂtok a csapattársaim között, sĂşlyra viszont elĂ©rtem a 100 kilĂłt. SzĂ©pen beszĂ©lni talán sosem tudtam, közĂ©piskolai eredmĂ©nyeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtĂłl gerincsĂ©rv miatt felmentĂ©st kaptam, azĂłta már a nyakamban is van kĂ©t porckorongsĂ©rv, 16 Ă©ve csuklĂłszorĂtĂłval játszom, kĂ©ptelen vagyok a kĂ©zfejemre támaszkodni. ElĹ‘ször 2005-ben voltak problĂ©máim a szĂvemmel, amik 2009-ben megismĂ©tlĹ‘dtek. Akkor miben is voltam jĂł?”
Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vĂzilabdázĂł nyilatkozata
http://www.sikerrefel.hu/hogy-csinaljak-az-elsportolok/
Aki nagyon szorgalmas, van benne hit Ă©s bizonyĂtási vágy, ott tud lenni ugyanolyan nagyon magas szinten, mint egy vele szĂĽletett adottságokkal rendelkezĹ‘ ember.